Magázzuk a tánctanárt!

Hogy a stílus maga az ember és hogy a lázadók mindig féligazságokat tudnak hangosbeszélőn skandálni - ez nem kérdés. De mögénézni mégis szükséges (kötelező?).

Egy normális demokráciában a legtermészetesebb hogy vannak ellenvélemények és vannak tüntetők. Szavazunk is, x évente; népszavazunk is olykor - de a vélemény az legtöbbször gyorsabb reagálást kíván: vérbő, indulatos és sarkító. Ezzel nincsen probléma, sőt: azt hiszem belebolondulnánk, ha nem adnánk ki olykor a gőzt, kontrollvesztve. Utána lehet elnézést kérni és akár visszakozni is - nincs azzal probléma.

Sőt. Az ilyen pillanatokban mutatkozik meg igazán a személyiség lényege. Bergsoni szélsőséges helyzetek ezek: biztonsági őrök lökdösnek közben, az európai parlamentben citálják a múltunkat vagy éppen lelkesen meg kell felelni a választóinknak. Ebből a szempontból még hálát is adhatunk, hogy ilyenkor eltűnik a máz és a maga csodálatos vagy visszataszító ős-anyag mivoltjában megjelenik a Valódi.

Történt ugye, hogy megzavarták Markó Ivánékat, megafonnal, 130 milliós támogatást számon kérve, a végetaps közben (mintha nekik tapsoltak volna). A számonkérés jogos; a számokat összehasonlítva: valóban igazságtalanság történhetett. De ezt ismerjük. Gond ez, de ha Orbán Viktor templomot, táncszínházat vagy harmincezer biológust akart építeni, akkor felépíti. Ellenállóként természetesen támogatok minden gerillaműveletet; és kiváltképp igaz ez a színház világára - mert ahogy Latinovits Zoltán mondta: a színész okszerűen partizán, nem tartozik egyetlen reguláris hadsereghez sem.

Díszletek és díszletmunkások

Azt gondolom, hogy egy normális demokrációban, egy normális Magyarországon egy ilyen szituációban nem hangozhat el az a válasz, hogy "Jó, akkor maga most kussoljon!"; - ez volt Markó Iván egyik mondata. Bár nem teljes a videóanyag - lehet, hogy előtte az egekig magasztalja a Krétakört (nézzétek meg a youtubeon a Feketeországot és döntsetek ti erről a független színházról). Szóval menjünk bele, hogy mit jelent ez a mondat. Miként lehetséges, hogy egy ilyen nívós művész ilyen alpári módon reagál az akcióra? Kihangsúlyozom megint: a fő kérdés itt az önazonosság. Gulyásék önazonosak voltak a szórólappal és az esetlen vagdalkozással; Markó Iván nem.

Több van emögött a kussoltatás mögött, mint elsőre tűnik Böszmeség van mögötte és pökhendiség. Láttuk, ahogy a miniszterelnök kormányülést tart az Ormánságban; a saját miniszereit okatta ki, alázta meg nyílvánosan. Rózsa, ez a választókat nem érdekli! Lesz pénz vagy nem lesz pénz? A pénzügyminiszter készítse elő a pénztárcáját... És tegyük mellé, hogy pont ezt az Orbán Viktort alázta meg Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt azzal, hogy kifejtette: nem hajlandó válaszolni a kérdésére. (Figyeljétek meg, hogy Orbán Viktor soha nem mondja ki Gyurcsány Ferenc nevét, de még csak meg sem szólítja a viszontválaszban, amikor az interpellációjára reagál)

Az van a kussoltatás mögött, hogy bizony ma már lehet (sőt elvárt) ez a stílus. Kilóg a lóláb. Ahogy Eta néni Szerencsen a vasárnapi ebédnél a biedermeierek között fenn- és orrhangon, ellentmondás nem tűrve magasztalja Horthyt - és egyszercsak elfingja magát. Recsegősen. Ilyen ez, kérem. Kínos és jobb nem tudomást venni róla - hagyjuk Eta nénit tovább beszélni. Mintha semmi nem történt volna. De ez veszélyes - egy lépésre vagyunk a Kerényi-jelenségtől.

A Kerényi-jelenség

"Imre, ezek a képek rondák!" Ez volt az a mondat, aminek hiánya miatt körvonalazódott bennem a Kerényi-jelenség fogalma valamikor 2011 végén. Emlékeztek azokra a képekre, amiket az Alkotmány illusztrálására készíttetett? (ő festményeknek hívta ezeket és Demszky Gábor bal kezét képzelte bele a 2006-ról szóló Lovasroham című képbe) -  Majd egy másik bejegyzésben menjünk bele, hogy mi fizettünk mindezekért.

Még egyszer a mondat: "Imre, ezek a képek rondák!" Nem azt várom el, hogy "politikailag elfogultak", "túl sokba kerülnek", "történelemnek kéne lennie és nem politikának". Nem. Annyinak kellett volna megtörténnie, hogy valaki, a titkárnő, valamelyik családtagja vagy a miniszterelnök megmondja Imrének, hogy ezek a képek ízléstelenek, giccsesek, hatásvadászok - vagyis: művészileg értékelhetetlenek. Nem történt meg.

Aztán a napokban történt: Imre szájából kiugrott egy erősebb buzizás. De nemcsak simán "lebuzizta" a Nemzeti Színházat, hanem rögtön ellenpontként hozta fel: a tengely másik oldalán a barátság, a szerelem és a hűség állt. Nem egy meleg ismerősöm van, aki sokkal hűségesebb, jobb barát, mint ötven másik hetero - és mindemellett szerelmes a párjába mint a nagyágyú. És ami ennél eggyel tárgyilagosabb: kutatók állapították meg, hogy általános tévedés, hogy a melegek hűtlenebbek lennének. De lépjünk túl azon, hogy egy normális országban nem buzizunk, zsidózunk, cigányozunk vagy rekesztünk ki félkarúakat. Lépjünk túl azon is, hogy nem fosztjuk meg ezeket az embereket a barátság, szerelem és hűség lehetőségétől. Nézzük meg, hogy hol és miként hangzottak el ezek a mondatok.

Belváros, polgári szalon, kisimult ötvenesek - belső ünnepség. Éppen nincs jelen ellenség: megafonos alternatívok, gyurcsányista szabadgondolkodók, identitás-nélküli liberálisok. Még a sajtó se. (több hét kellett, hogy nyilvánosságra kerüljön a felvétel, a saját tévéjének felvétele) Szabadon szárnyalhat a fantázia és mondhatunk akármit. Belül vagyunk. Szekértábor. És ekkor felizzik a hangulat, elszabadulnak a mondatok és szabadfutásba kapcsol nemzetünk nyikorgó de szélsebes paripája. Kerényi buzizhat. Végre. De a felvétel máshol is enged betekintést az ilyen elmék gondolkodásmódjába. Cinikusan emlegeti, hogy a Nemzeti Színház utolsó előadásain majd valóban gyászolni fognak a nézők. Érdemes megállítani a felvételt és megnézni az arcát: az ősi gonoszság ül ki rá ahogy éppen mások gyászát alacsonyítja le, teszi gúny tárgyává és neveti ki. Nem nagyon tudok elképzelni olyan értékrendet, ami szerint ez megengedett. Nekem személy szerint felfordult a gyomrom. (Egy facebook bejegyzés, és én is üzenem:) Imre, egy színházban vezető- és nem hatalomváltás van!

És azt hiszem már értjük, mi a Kerényi-jelenség. Perc-emberkék álságos képmutatása, mézesmázos tettetése és pózoló kétszínűsége. Mert egyre többször hull le a lepel, repedezik hátul Horthy Miklós faszobra és végső soron olyan egyszerű lenne, ha Eta néni röhögne egy jóízűt: "Gondoltátok volna, hogy ekkorát tudok fingani?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.