Troliország

Hangultatomtól függ, hogy épp melyk tömegközlekedési eszközt használva érkezek haza a nyugtalan munkahelyemről a kissé nyugalmasabb otthonomba - apró, magányos albérlet. Troli, metró, villamos - attól függ. A múlt héten történt: trolival utaztam. Zötyög, öreg, hat-hét felé zsúfoltabb de van ülőhely, több évtized nosztaligája, és lehet hallgatózni. Pontosabban: akaratlanul is hallgatózok. Munka után kikapcsol a bal agyfélteke, ami nálam befogadó bambulást, másoknál alig értelmes párbeszédzuhatagot okoz. Nincs ezzel gond. Mögöttem egy harmincas srác és a barátnője épp arról vitatkoztak, hogy melyik pláza jobb: az egyik túl szűk, a másik messze van, a harmadikban nincs elég kávézó. Nincs ezzel gond. "De úgyse tudjuk megvenni, mert nem vagyunk mi zsidók..." - zárta le a beszélgetést a srác. Na, ezzel van a gond.

Azzal van a gond, hogy ilyenkor nincs az az elvetemült ballib szabadértelmiségi, aki nem kérdezi meg: "milyen országban élünk?" Azzal van a gond, hogy nem fordulok hátra és jegyzem meg: "ilyet nem illik mondani" (gondolni meg pláne). És legfőképpen azzal van a gond, hogy két nap múlva már nem emlékszünk az ilyesmire. Sok a gond, munka, gyerek, adóbevallás, reszketések, barátokközt, parizerárak - mit foglalkozzunk ilyesmivel?

Gondok vannak, mondom

Gond van. Péntekenként nem iszok kávét - Orbán-interjú van a Kossuthon, attól felébredek. Nincsen magánnyugdíjpénztáram, anyám devizában úszik, modernizált csurkaistvánok hőbörögnek a parlamentben, fodorgáborok alapítanak új liberális pártot, politológusok elemeznek és fogódnak el (majd lesznek kormányszóvivők). De ezeket mindenki tudja és mondhatja - én nem is akarom.

Azt szeretném, hogy ne kelljen félnem. A demokrata nem fél és nem félemlít meg másokat (Bibó). Én nem bántok senkit. Nem buzizok mint Kerényi, nem nokiásdobozozok mint az MSZP, nem vizitdíjazok mint Gyurcsány, nem kurvaanyázok mint Tarlós. És már nem vagyok olyan naiv hogy tudjam: így megy ez. Körülbelül azóta, hogy Dávid Ibolya térdre ereszkedett és imádkozott ahogy bejutott a parlamentbe. (2006; saját bevallása alapján). De az igazság mégis a részletekben bújik meg. A számokban, tényekben és elemzésekben. Nem tartom magam olyan okosnak, hogy azt gondoljam, majd én megfejtem a lényeget - de képzeljétek el, ez nem is olyan nehéz. Még néhány éve is szokásom volt minden év elején, hogy átlapozzam a hvg előző évi összefoglalóját, hogy kapjak egy átfogó képet. (Ezek mti stílusú és rövidségű kis hírecskék, amennyire lehet elfogulatlanok - nem az a céljuk.) Nyolc-tíz oldalnyi politikai történelem. Átlátható.

Mondom, mondom

A blogom célja, hogy megpróbáljak reális és elfogulatlan véleményt mondani Magyarország állapotáról. Terveim szerint hetente négy bejegyzést írok: egy személyes, egy elemző, egy visszatekintő és egy összegző. Jó tudni mi van itt. Lehet sírni, el lehet menni, le lehet foglalni az Andrássy utat, el lehet kúrni - de hülyének nézni, azt nem lehet. Troliország vagyunk. Bambulunk vagy karattyolunk. Nem kell gondolkodni, nem feladatunk. És ezzel sincs egyáltalán gond. Sok más dolgunk van. Nem adótanácsadó vagy egészségügyi szakember vagyok - a célom a közérthető pártatlanság az eszközöm a józan ész. És mivel minden túl határozott véleményt gyanúsnak tartok, így a magamét is - ezért szívesen veszek minden építő kritikát, hozzászólást, témajavaslatot.

Ha kudarcot vallok, akkor pedig elhagyom ezt az országot. És ha elmegyek, akkor mások is elmennek. Már pakolok de még trolival megyek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.